Kállay család

Nemesek, polgárok, nemes-polgárok, polgár-nemesek.

 

„Apáról – fiúra száll családjukban a tudomány és kultúra támogatásának hagyománya. Kállay Miklós (1754-1820) híres szabolcsi alispán 1807-ben 10 ezer forintot adományozott a Ludoviceum céljaira, nagykállói udvarházában gyakori vendégek voltak a hazai színjátszás jeles képviselői s a külföldi zeneművészek. Kállay András (1849-1919) nem kevésbé híres szabolcsi főipán, bőkezű mecénása volt a Vöröskeresztnek, a megyei múzeumnak, a nyíregyházi dalárdának, alapítványt tett a megye legjobb néptanítóinak évenkénti jutalmazására…” –írta egykor a Kállay Gyűjtemény első igazgatója, Lakatos Sartolta.

A nagykállói Kállay család az egyik őshonos, ősi magyar nemesi családok egyike, őseik még a vándorló magyar törzsszövetség tagjaként jöttek hazánk területére. A Balog-Semjén nemből eredő família az évszázadok alatt igen jelentős szerepet vállalt a magyar történelemben, mind országos, mind megyei, mind pedig helyi szinten. Levéltáruk, amelyet Kállay Ödön (1815-1879) Kossuth egyik halálraítélt, majd kegyelemben részesült kormánybiztosa a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott, és ma a Magyar Nemzeti Levéltárban található, a 13. századig vezeti vissza a történelmet szerető kutatót. A családnak tehát 800 év írott emléke, és az azóta eltelt hosszú évszázadok alatt történelmünk lapjai többük nevét kiemelte és megőrizte. A nagykállói Kállay család tagjai közül a kisebb-nagyobb közigazgatási pozíciókon keresztül a niniszterelnökségig sokféle pozíciót betöltöttek: megyei főszolgabírók, táblabírók, alispánok, főispánok, miniszterek, országgyűlési követek, képviselők, császári és királyi kamarások stb. voltak.