Pongrácz család

Virtute et fidelitate”

A szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz – család

 

A Szentiványi-, Szmrecsányi-, nádasdi Baán-, és Potturnyai – (Tornyalljai-) családokkal közös eredetű család, mely egyike Liptó vármegye legrégibb családjainak. A XIII. századi, feltehetőleg cseh eredetű család első kimutatható őse az 1241 környékén élt Lőrinc. IV. Béla király Lőrinc fiainak, Szerefilnek és Bogomérnak adományozta Mátéföld nevű birtokát, mely 1268-ban már Szentmiklósként van említve. Még ugyanebben az évben IV. László vette a magyar nemesség sorai közé Lőrinc fiait és azoknak leszármazottait. Szerefil legidősebb fia, András megalapította Andrásfalva és Szentmiklós (ma: Liptószentmiklós, Szlovákia) nevű településeket. Később ezen ősi birtokról - ti. Szentmiklós – vette előnevét a család. Óvár az 1458. július 15-iki pozsonyi Országgyűlés határozatából került a birtokukba.

 

A család egy Dániel nevű tagját 1608. március 5-én már az ország bárói közé sorolták. 1690-ben Pongrácz Ferenc fiait, Ferencet, Jánost és Gáspárt a bárói rangban szintén megerősítették.

1763. február 15-én Ferenc unokája Adám N. János megkapta a grófi címet, s tőle ered az ifjabb grófi ág, míg az idősebb grófi ág Gáspár fiától ered, aki 1743. június 9-étől viselte a grófi méltóságot.

A Pongrácz-család néhány igen kiemelkedő tagja:

Pongrácz István (1582 - 1619) jezsuita szerzetes, vértanú. Tanulmányait a kolozsvári jezsuita kollégiumban kezdte. Szülei és rokonai tanácsa ellenére 1602-ben belépett a jezsuita rendbe. Prágában és Laibachban filozófiát tanult. Egy ideig Grazban és Klagenfurtban tanított és tanult. 1615-ben elvégezte a teológiát és Grazban pappá szentelték. Ugyanebben az évben jezsuita kollégiumot alapított Homonnán (ma: Humenné, Szlovákia). 1619-ben a rend provinciálisa (a kolostorok elöljárója, tartományfőnök) Kassára küldte, hogy segítse a város rekatolizációját. Az 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel Kőrösi Márkkal és Grodecz Menyhérttel együtt megkínozták, majd kivégezték miután nem adta fel hitét. II. János Pál pápa 1995-ben, két társával együtt szentté avatta.

Pongrácz Ágost gróf (szül.: 1841. nov. 4.) a főrendiház tagja, a Trencsén vármegyében fekvő Révfalu uradalom birtokosa. Atyja Rudolf, császári és királyi kamarás volt, míg nagyapja Ádám a Ludovika Akadémia (Ludoviceum) számára tett nagyobb összegű adakozásával szerzett érdemeket.

Pongrácz Emil báró (1842-1886.) 1868-tól a pénzügyminisztériumban dolgozott. Rengeteget utazott, főképp Európában. Íróként is tevékenykedett. Művei között találunk regényt, költeményt, a szakmájából adódóan pénzügyi témájú írásokat és útirajzokat, melyek közül kettő a „Szuezig és vissza” (2 kötet, 1870.), valamint az „Úton-útfélen” (2 kötet, 1875.) a legkiemelkedőbbek. Több éven át volt munkatársa a belga „ Indépendence” c. lapnak.

Pongrácz Károly gróf (szül.:1832.), Pongrácz János gróf császári és királyi kamarás és helytartó-tanácsos fia. Középiskolai tanulmányai befejezése után a grazi hadapród iskolába lépett, majd katona lett és az 1859-iki és 1866-iki hadjáratokat kitüntetéssel harcolta végig. 1868-ban a hadtudományok tanárává nevezték ki Budapesten. 1870-ben mint őrnagy belépett a honvédséghez, 1876-ban alezredes lett, majd ezredes és dandárparancsnok. Nyugalomba lépésekor a király tábornoki ranggal tüntette ki. A főrendiház élethossziglan megválasztott tagja volt. 1885-től országgyűlési képviselő, s az egyházpolitikai vitákig a Szabadelvű Párt tagja, akkor azonban kilépett a pártból. Egy hadtudományi munkája is született „A három fegyvernem taktikája” címmel.

Pongrácz László, a nemesi ágból (szül.: 1824.). Iskoláit Pesten, Komáromban és Győrött végezte. 1840-ben az 58. gyalogezredbe lépett, mint hadapród. 1846-ban a magyar királyi testőrségnél hadnagy, 1848. szeptemberben a honvédzászlóaljhoz tette át magát, ahol 1848. december 16-tól százados, majd zászlóalj parancsnok,s 1849. januártól őrnagy. Őrnagyként a 7. hadtestnél Görgey alatt szolgált, s 1849. május 21-én Buda ostrománál tüntette ki magát, ennek elismeréséül alezredessé neveztetett ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig itthon bujdokolt, majd külföldre menekült, s 1851-53. között Hamburgban és Párizsban tartózkodott. 1854-ben megnősült Mecklenburgban, majd 1867-ben kegyelmet nyerve, hazájába visszatért. 1869. július 26-án magyar királyi honvéd alezredesnek és a 3. zászlóalj parancsnokának neveztetett ki

Pongrácz Sándor (1823-1890.) Tizenhat éves korában mint hadapród lépett be az osztrák hadseregbe, és 1859-ben a bánáti határőrezredben őrnagy lett. 1863-ban az orosz-lengyel forradalomban kitüntette magát, s császári elismerést kapott. 1866-ban mint huszárezredes Königgratznél hadi érdemkeresztet nyert. 1873-ban vezérőrnaggyá léptették elő. 1879-ben vonult nyugalomba, mint altábornagy.

A gróf Pongrácz család rokona a nagykállói Kállay családnak. Kállay Miklós miniszterelnök két fia is Pongrácz leányt vett nőül: ifjabb Kállay Miklós Pongrácz Énát, Kállay András pedig Pongrácz Erzsébetet.

Elérhetőség

Kállay Gyűjtemény

4400 Nyíregyháza
Széchenyi u. 1. II/8.


Telefonszám:

+36 42-310-566

 

E-mail cím:

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Facebook:

 

Nyitva tartás:

Hétfőtől - csütörtökig:

8-16 óráig

Pénteken:

8-14 óráig