Kállay család

 

Nemesek, polgárok, nemes-polgárok, polgár-nemesek.

 

 

„Apáról – fiúra száll családjukban a tudomány és kultúra támogatásának hagyománya. Kállay Miklós (1754-1820) híres szabolcsi alispán 1807-ben 10 ezer forintot adományozott a Ludoviceum céljaira, nagykállói udvarházában gyakori vendégek voltak a hazai színjátszás jeles képviselői s a külföldi zeneművészek. Kállay András (1849-1919) nem kevésbé híres szabolcsi főipán, bőkezű mecénása volt a Vöröskeresztnek, a megyei múzeumnak, a nyíregyházi dalárdának, alapítványt tett a megye legjobb néptanítóinak évenkénti jutalmazására…” –írta egykor a Kállay Gyűjtemény első igazgatója, Lakatos Sartolta.

A nagykállói Kállay család az egyik őshonos, ősi magyar nemesi családok egyike, őseik még a vándorló magyar törzsszövetség tagjaként jöttek hazánk területére. A Balog-Semjén nemből eredő família az évszázadok alatt igen jelentős szerepet vállalt a magyar történelemben, mind országos, mind megyei, mind pedig helyi szinten. Levéltáruk, amelyet Kállay Ödön (1815-1879) Kossuth egyik halálraítélt, majd kegyelemben részesült kormánybiztosa a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott, és ma a Magyar Nemzeti Levéltárban található, a 13. századig vezeti vissza a történelmet szerető kutatót. A családnak tehát 800 év írott emléke, és az azóta eltelt hosszú évszázadok alatt történelmünk lapjai többük nevét kiemelte és megőrizte. A nagykállói Kállay család tagjai közül a kisebb-nagyobb közigazgatási pozíciókon keresztül a niniszterelnökségig sokféle pozíciót betöltöttek: megyei főszolgabírók, táblabírók, alispánok, főispánok, miniszterek, országgyűlési követek, képviselők, császári és királyi kamarások stb. voltak.

A Kállay család tagjai híresek voltak lojalitásukról és királyhűségükről, alig akad ezeréves történetük során olyan személy, aki az éppen fennálló rend ellen hadakozott volna. Írott történelmük tehát az Árpád-házi királyaink uralkodásának utolsó periódusától indul, minden erejükkel támogatták őket, és ez okozta az első fontosabb csapást is nagykállói Kállay salád történetében: az oligarchák megjelenésével, elveszítették birtokaikat. Később a família Károly Róbert oldalán harcolt, így részt vettek az 1312-es Rozgonyi csatában is, így a király visszaadta elvett birtokaikat. Innentől számíthatjuk a család igazi felemelkedését. Luxemburgi Zsigmond uralkodásától kezdve – Lakatos Sarolta kutatásaiból ismert – kezd kialakulni a ma is használt „Sárkányos címerük”. Hunyadi Mátyás idején tovább folytatódott a család emelkedése, ami birtokaik növekedésében is kifejezésre jutott.

1526-ban a Kállay család tagjai is részt vettek a vesztes mohácsi csatában (egyikük Kállay János személyében II. Lajos egyik testőrparancsnoka volt – dísztőre a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában van), aminek eredménye a későbbiekben a família számára hosszú küzdelmet és sanyarúságot hozott. A török hódoltság terjedésével a Szabolcs vármegyei Kállay birtokok egyszer csak a Török Birodalom közvetlen szomszédságában találták magukat, ami a közbiztonság romlása következtében egyre kevesebb gazdasági hasznot hajtott a földesuraknak.

A 16. század végének és a 17. század elejének a család szempontjából egyik legrosszabb emléke Kálló városának elvesztése körül rajzolódott ki. A 16. század végén a törökök nagy térnyerése miatt a Magyar Királyság egy új végvár építése mellett határozta el magát Kálló mezővárosában. Megvettek hát egy pusztán álló Kállay tulajdonban lévő nemesi telket, ahol később a végvárat felépítették. Az itt felépült vár a 15 éves háborúban már jelenetes szerepet játszott, azonban a Kállay család szempontjából az igazi változást a hajdúkérdés és a Bocskai vezette hajdúfelkelés hozta. A hajdúk letelepedésével és Kállóba való letelepítésével ugyanis igen mérges viszony alakult ki a királyi hajdúk és Bocskai egykori hajdúi között, nem is beszélve a kállói kapitányok és a Kállay család közötti viszonyt. A hosszú csatározás és perlekedés következményeként a Kállay családot a végvár katonái elűzték városból, azt hosszú időre, minden per és törvény ellenére, elvesztették.

A család 17. századi története már nem hasonlít a korábbi századok történetéhez. Erre az évszázadra már több családi ág is kihalt, sőt a század utolsó harmadára a család tagjai között Miklós személyében már csak egyetlen férfi élt…

A 18. század elején két ágra, a napkori és orosi főágakra szétvált Kállay család tagjai közül többen kiemelkedő helyi, regionális és országos szinten is jelentős alakok emelkedtek ki, sőt gróf Kállay János személyében rövid ideig főnemest is soraikban tudhattak…

Emléküket ma a nyíregyházi Kállay Gyűjtemény őrzi, amely hosszú tárgyalássorozat eredményeként 1993. március 10-én nyitotta meg a kapuit a látogatók előtt. A Kállay Kristóf római magángyűjteményéből létrehozott múzeum azóta is folyamatosan gyarapszik a család, a velük rokon vagy éppen rokonsági fokban nem álló családok adományai révén. A Gyűjtemény első igazgatója Lakatos Sarolta alapozta meg a kis múzeum hírnevét, tette ismertté annak falerisztikai, máltai lovagrendi anyagát, írta meg több családtag rövid élettörténetét. Mi az utódok is tisztelgünk a nagykállói Kállay család kiemelkedő történelme, adományozókészsége előtt, folytatjuk a 18 évig igazgató Lakatos Sarolta által megkezdett munkát, és a jelen vándorkiállítással is jelezni kívánjuk: a Kállay Gyűjtemény olyan „családi” történetek őrzője az elmúlt 20 évben, ami egyidős a magyar történelemmel, ami az írott történelmünkbe 800 évnyire kalauzol el bennünket, és amely őrzi és ápolja egy letűnt nemesi-polgári kor emlékét!

(Ulrich Attila)

 

 

Elérhetőség

Kállay Gyűjtemény

4400 Nyíregyháza
Széchenyi u. 1. II/8.


Telefonszám:

+36 42-310-566

 

E-mail cím:

This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Facebook:

 

Nyitva tartás:

Hétfőtől - csütörtökig:

8-16 óráig

Pénteken:

8-14 óráig