A magyar máltai lovagok és az 1956-os forradalom
A hazájától távol működő Magyar Máltai Lovagok Szövetsége az 1956. október 23-i magyar forradalom hírére azonnal a honfitársak segítségére sietett. Felkérésükre a rend helytartója, Frá Ernesto Paternó Castello már 1956. október 28-án meghirdette a Szuverén Máltai Lovagrend „Pro Hungária” segélyakcióját: nagymennyiségű élelmiszer-, és gyógyszeradományokkal, ruhaneművel megrakott gépkocsik, teherautók érkeztek Budapestre, Mindszenty József bíboros hercegprímás budai palotájába.A Magyar Szövetség tagjai, élükön őrgróf Pallavicini Hubert (1921-1998) elnökkel és Kállay Kristóf (1916-2006) főtitkárral, azonnal Bécsbe utaztak, s megkezdték a szervezőmunkát. A lovagok heteken át, éjjel-nappal teljesítettek elsősegély-szolgálatot a magyar-osztrák határ mentén, szervezték, irányították az Osztrák és Olasz Nagyperjelség, a német, holland, francia, perui, belga, portugál, angol és ír szövetségek pénzbeli és természetbeni adományainak Magyarországra és a menekülttáborokba való juttatását.
Báró altorjai Apor Gábor (1889-1969), aki ebben az időben a Rend nagykancellári tisztét töltötte be, az Olaszországba menekülő magyarokat előbb saját költségén, később a pápai és a rendi segélyakció révén segítette. Közbenjárására a római német-magyar kollégium San Pastore-i villájában magyar menekültotthont szervezetek.
A „Pro Hungária” segélyakciót a máltai lovagok a forradalom bukása után még hónapokig folytatták, a menekült fiatalok iskoláztatásától a munkakeresők elhelyezéséig, vagy a tengerentúlra kivándorlók útnak indításáig.
A Szuverén Máltai Lovagrend 1957. március 27-én kelt Szuverén Tanácsi határozatával emlékérmet alapított azok kitüntetésére, akik a „Pro Hungária” segélyakcióban eredményesen részt vettek.
